Szent Márton: Szent Bereck és Szent Márton

2014. június 2., hétfő

Szent Bereck és Szent Márton

Márton korában éltek olyan püspökök is, akik gyarló tulajdonságairól a szentek legendái is említést tesznek. Közéjük tartozott Brictius, vagy - már a középkorban is használt magyar nevén - Bereck. A legenda szerint őt Márton még gyermekként vette magához, majd a Marmoutier-i kolostorban neveltette. Amikor Mártont püspökké választották, ő lett a diakónusa. A feljegyzések szerint irigy és öntelt volt. Mártont mások előtt bolondnak nevezte, azt mondta róla, hogy elment az esze. Mártonnak fülébe jutott a dolog, de megbocsátott neki, hiszen tudta, hogy halála után ő lesz majd az utódja. Miután valóban ő lett a püspök, akkor is kevély maradt, de "testi tisztaságban" élt.
Már harminc éve töltötte be a hivatalát, amikor mosónője teherbe esett és gyermeket szült, Berecket azzal vádolták meg, hogy ő a gyermek apja. Hívei ellene fordultak..
A történetet a Legenda Aurea meséli el, amelynek Bereckről szóló fejezetét az 1500-as évek elején fordították le először magyarra. A kézirat a Cornides-kódexben maradt fenn.
(Részlet - a mai helyesíráshoz közelítő átírásban)
"Sok időtől fogva elhallgattuk a te paráznaságodat Szent Márton kegyességéért, de immár semmiképpen a te fertőzetes kezedet meg nem csókolhatjuk. Ezeket hallván, Bereck nagy erősen tagadja vala mondva, hozzátok elém az gyermeket, kit szült az asszonyállat. Mikoron az harminc napos gyermeket elhozták vala, mondá néki Szent Bereck: Kérdezlek tégedet Istennek fiára Jézusra, mondd meg mindeneknek előtte ... én vagyok a te atyád? És mondá a kisgyermek: Nem te vagy az én atyám. Az népek pedig keserítik vala Berecket, megkérdené-e ki volna őneki atyja. Felelé Szent Bereck: Nem az én dolgom. Megtettem, ami engem illetett."
A "népek" továbbra sem hittek Berecknek. Erre ő, hogy bizonyítsa igazát, égő szenet tett a köntösébe, úgy kereste fel Márton koporsóját. A szén nem égette ki a ruhát.
"Miképpen az én ruhám az eleven széntől égés nélkül maradott, azonképpen az én testem tiszta az asszonyállat illetésétől."
A Tours-iak ezt a magyarázatot sem fogadták el, hanem "bosszúbeszédeikkel" és "bosszútételeikkel" tovább gyötörték.
Bereck a történtek után elzarándokolt Rómába, hogy ott tegye jóvá, amit Szent Márton ellen vétett. Hét évig volt távol. Amíg Rómában volt, Tours-ban előbb Justiniust, majd az ő halála után Armeniust választották püspökké. Mire visszatért, Armenius is meghalt, ő pedig visszakerült a püspöki székbe.

A középkortól kezdődően Berecket is szentként tisztelték, de kultusza korántsem vált olyan általánossá, mint Mártoné. Korábban a Szombathelyhez közeli Kólomban (ma Kulm - Burgenland) volt Bereck tiszteletére szentelt templom, de mára elpusztult.

Szent Bereck legendája a Cornides kódexben (359. oldaltól)