2017. november 24., péntek

Szent Mártonnak dedikált fogadalmi kereszt Forrófalván

A szakrális kisemlékek közül az út mentén állított fogadalmi keresztek, azok amelyekkel a leggyakrabban találkozunk. Vidékenként eltérő a "sűrűségük", de Közép-Európa katolikus vidékein majd mindenhol megtalálhatók, nagyon sok van belőlük Moldvában is.
A Nyugat-Dunántúlon ezek a fogadalmi emlékek alapesetben két elemből állnak, a korpusszal ellátott keresztből és az alatta levő "Fájdalmas anya" ábrázolásból. Előfordul az is, hogy Szűz Mária mellett más szentek is megjelennek. Ezek általában a Kálvária-jelenet szereplői (Mária Magdolna, Szent János evangélista,stb.) vagy az állíttatók névszentjei. Nem túl gyakran, de találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor a fogadalmi kereszt talapzatára más szentek (pl. Szent Vendel) is felkerülnek.

Moldvában a fogadalmi keresztek jelentős része (Jézus és Szűz Mária mellett)  egy további szentnek szóló ajánlást is tartalmaz. E szent ábrázolása ritkán szerepel a kereszten, csupán a dedikációs felirat hívja fel rá a figyelmet.

Forrófalván (Faraoani), az egyik útelágazásnál lévő kereszten Szent Mártonnak szóló ajánlás olvasható:

"O. A. M. D. G." = Omnia ad maiorem Dei Gloriam (Mindent Isten nagyobb dicsőségére)

"SFINTE MARTINE Roagâte pentru noi" = Szent Márton, imádkozz érettünk.

A keresztet 1934. november 7-én állították.

A kereszt felirata önmagában is Szent Márton kultuszát jelzi, de jó lenne, ha többet tudnánk az állítás körülményeiről és a hozzá kapcsolódó hagyományokról.





2017. május 8., hétfő

A Szent Márton templom utcája Körmenden

Körmenden jelenleg nincs Szent Márton templom, sőt - ha minden igaz - a város egyik templomában sem találkozunk a szent ábrázolásával. Ennek ellenére Márton tisztelete Körmenden igen régi eredetű. Az első adat 1372-ből származik, amikor Nagy Lajos király - eleget téve a körmendi polgárok kérésének-  megengedte, hogy a város Márton napján évente vásárt tartson. A forrás ugyan nem szól róla, de feltételezhetjük, hogy a településen ebben az időben Szent Mártonnak szentelt templom is állt. A Szent Márton templomról az első tényleges adatot egy körmendi kereskedő 1434 - 35-ös végrendeletében maradt ránk. Ebből megtudjuk, hogy a városnak ebben az időben három egyházas helye volt, a Szent Erzsébet templom, a Szűz Mária kolostor és a Szent Márton templom. 1513 körül keletkezett az az oklevél, amely Lőrinc papot, mint a Szent Márton templom "Halottak oltárának" igazgatóját említi. Itt szerepel egy igen fontos adat is, ami segít a templom helyének meghatározásában. Az épület a városfalakon kívül állt.Több közvetlen adat nincs, a templom valamikor az 1500-as években elpusztult.
Emlékét a Szent Márton utca őrizte meg, amely a nyugati városfal mentén húzódott. Eredetileg a Rábától indult és a mai Bástya utcáig vezetett. A régi Szent Márton utca északi és déli részét később beépítették, de a középső része ma is megvan. Ez a mai Kölcsey utca észak - déli irányú szakasza.
Ezen a szinkronizált térképen az 1857-es állapotot vethetjük össze a jelenlegivel:  Szent Márton utca (1857 - Kölcsey u. (2017)

Fennmaradt egy olyan 1771-es térkép, amire berajzolták a korábbi városfalakat. A Szent Márton utca nyomvonala itt is egyértelműen azonosítható. A templom feltehetőleg az utca északi részén állt, nem messze a Bástya utcai torkolattól.
A templom Siklósi Gyula régész szerint is itt, illetve ehhez közeli helyen lehetett.

Szent Márton, mint utcanév először az 1600-as évek elején tűnik fel és egészen 1930-ig él. Tehát a városnak több mint háromszáz éven át Mártonról elnevezett utcája volt.



Ezen az 1771-ben készült térképen még láthatóak a városfalak. A Szent Márton templom valahol a nyíllal jelölt hely környékén lehetett.


A "Szent Márton utca" Körmend 1857-es kataszteri térképén

2017. február 27., hétfő

"voltam az Vas hegy pinczeiben" - Szenczi Molnár Albert négy évszázaddal ezelőtti látogatása a Vas hegyen


1612 és 1614 között Szenczi Molnár Albert református prédikátor, egyházi író, műfordító többször is megfordult Vas megyében. Egyik patrónusa ebben az időben Batthyány Ferenc volt. Szenczi azt tervezte, hogy segítségével nyomdát alapít majd Rohoncon. Valószínűleg a végleges hazatelepülésre gondolt, amikor 1614-ben fiát és feleségét is magával hozta Magyarországra Oppenheimből. (Felesége, Ferinári Kunigunda Luther Márton családjából származott.)
Naplója ebben az időszakban nagyon szűkszavú, a legtöbbször a dátum mellett csak a településnevet közli, ahol az adott napot töltötte. Hosszabban csak azokról az eseményekről írt, amit valamiért fontosnak vagy emlékezetesnek tartott. Ilyen volt 1614. október 31., amelyről az jegyzi fel, hogy Batthyány vendégeként
"voltam az Vas hegy pinczeiben". 
Másnap Somorjára utazott a családjához, de november 10-én már újra eljött, hogy Szent Márton napjának előestéjét a Vas-hegyi pincékben tölthesse. 11-én reggel ment Rohoncra, a Márton napi süteményt már az ottani horvát lelkésznél fogyasztotta el.
Érdekes, hogy útjának következő állomása is egy horvát falu Boresdorf (Szabadbáránd) volt. Valószínű, hogy a nyomdát szervező Szenczi számolt a bő fél évszázaddal korábban letelepedett horvátok igényeivel is.
A Vas-hegyi borral valószínűleg nem a 1614 őszi látogatásán találkozott először. Jó viszonyban volt a hegy közelében lévő Csém prédikátorával Szilágyi Istvánnal. Őt már korábban is meglátogatta, lehet, hogy asztalukra bor is került.     
A nagyon szűkszavú feljegyzés több okból is fontos dokumentum. Jelzi, hogy Márton tisztelete, a Márton napi szokások a protestánsok körében tovább éltek és élnek. Húsvét, pünkösd és karácsony mellett talán a Márton nap az egyetlen, amelyet Szenczi Molnár Albert ünnepként említ.  A közel négyszáz évvel ezelőtt írt naplóbejegyzés a Vas hegyi pincékre és a Vas hegyi borra vonatkozóan is igen korai és ezért fontos forrás.

Azok a pincék, ahol 4 évszázaddal ezelőtt Szenczi Molnár járt, szinte biztos, hogy ma már nincsenek meg. .... de van még néhány olyan épület vagy épületrész, amelyik talán hasonlít kicsit azokra a présházakra amelyek 1614-ben a Vas-hegyen álltak.





2016. november 16., szerda

Szent Márton napi panasza és testamentoma egy nyársra ítéltetett hízott gúnárnak

Volt idő, amikor az alábbi verset Csokonainak tulajdonították. A szerző azonban nem ő, hanem a szintén Debrecenben tanuló Mátyási József (1765 - 1849). A költemény ponyvafüzet változatát Czéh Sándor magyaróvári nyomdász adta ki valamikor 1840 körül.
A költemény arra vonatkozóan is útmutatást ad, hogyan készítsük el a Márton napi libát:
A máját pirítva add fel, kevés lével,
  Feleresztvén egy kis édes tejfelivel.
Fahajat szegfűvel, rozmarint vess bele,
Hadd legyen a papnak egy kedves étele.
  Aprólékja, zúza kásával jó lészen,
  Maga pecsenyének, hadd süljön egészen,
Négy - öt icce zsírja, tudom, fog cseppenni,
Piritusra kenjük reggelenként enni.

A könnyebb érthetőség érdekében az alábbi változatban a szöveget egy kicsit közelítettem a mai nyelvi normákhoz. (pl: ház tály helyett háztáj, tójtál helyett tojtál, stb.)
(A kiadványnak Mosonmagyaróvári Huszár Gál Könyvtárban található eredeti változata itt olvasható.)

Szent Márton napi panasza és testamentoma egy nyársra ítéltetett hízott gúnárnak
Lúdnyelvből magyarra fordítva

Te udvari Hóhér! Te házi Mészáros!
Ki által a háztáj vérsárral mocsáros.
  Te szárnyas állatok gyilkos pusztítója,
  Kegyetlen Asszonynak dühös szolgálója.
Távozz egy darabig siralom ólamtól,
Míg vég búcsút veszek nememtől s magamtól;
  Gá Gá! Gá!!! Rokonim, rabpajtásotok füle
  Tegnap esthajnalkor egy nagyot csendüle.
Azt álmodtam, mint ha meggyúlt volna ólam,
S magától lehullott minden tollam rólam.
  E szörnyű látástól a szívem megrettene,
  Mondván: Jaj! Mit jelent? Madarak istene!
Már libakoromba hallottam e napnak
Hírét, hogy ünnepe volna Márton papnak.
  Rég tudom, hogy ilykor a torkos babona
  Eleitől fogva a nyársra ludat vona.
Mert apám, anyám is mikor megölettek,
E nyalánk szokásnak áldozati lettek.
  De mint a megholtnak, nem jutott eszembe,
  Hogy nem kéne jutnom ősi veszélyembe,
Engem hát a tóról minap hazacsaltak,
S egy szoros hizlaló klastromba foglaltak;
  Hol nem mozdulhatván se balra, se jobbra,
  Testem a töméstől nőtt kétszer nagyobbra.
Sőt nagy tele híztam faköpönyegemet,
Hogy pihegni őt vélték, nem engemet.
  Ha még a sors egy hetet élnem engedne,
  Mint az ért dióé, tokom kirepedne,
Mert kötelesség volt hevernem és ennem,
Melly rangról e panaszt nem lehetne tennem.
  Ha jó lakással itt nagy ínség nem volna,
  A rabság s étemért éltem nem lakolna.
Bámultam az asszony bő alamizsnáját,
Hogy fecsérte rám a törökbúzáját.
  Sokszor mondtam, gyomrom meg fogom terhelni,
  De csak torkig kellett a kegyelmet nyelni.
Sokszor kiáltottam, mindjárt megfulladok,
S dögömből vacsorát cselédeknek adok.
  Olykor ki - ki szólott a kályhát strázsáló,
  Mondván, agyon ne tömd a ludat szolgáló.
Ne tehénkedj úgy rá hátulsó lábaddal,
Ne csomoszold belé mind a tíz ujjaddal.
  Azt képzeltette velem csalárd szívessége,
  Hogy az örök halált szerze embersége.
Hogy mivel sok tojást, libákat nemzettem,
Az asszony hűségét azzal érdemlettem,
  S lúd férfiságomat akarja hálálni.
  Vagy klastromba azért rekesztett engemet,
Hogy megpihentetvén nemző műszeremet,
S erőre kapatván néhány napok múlva,
  Gúnári munkámhoz fogjak megújulva.
  S ma mondja a lány, öld meg azt a göböly ludat,
  sok zsugorgásidért töltsd rajta bosszúdat.
Kár az eb anyjára már több költést tenni,
ki kéne belőle az intereszt venni.
  Osztán ha még tovább hizlaltatom félek,
  Hogy hátulról megy ki belőle a lélek.
Külön szedd a pelyhét, hasát meg ki mosni,
a szárnyait seprűtollaknak vagdosni.
  A máját pirítva add fel, kevés lével,
  Feleresztvén egy kis édes tejfelivel.
Fahajat szegfűvel, rozmarint vess bele,
Hadd legyen a papnak egy kedves étele.
  Aprólékja, zúza kásával jó lészen,
  Maga pecsenyének, hadd süljön egészen,
Négy - öt icce zsírja, tudom, fog cseppenni,
Piritusra kenjük reggelenként enni.
  Anyám átkozott nap, amelyen kitojtál,
  Miért mikor a kotlón ülvén meg nem folytál? 
Vagy miért kémény alá nem vitt otromba
Első gazdasszonyom még tojás koromban?
  Vagy miért létem előtt nem ölték szülémet?
Vagy ha lettem: Miért egy kákabélű német,
Vagy azzal egyforma hastörvényen járó,
  Valamely levesen neveltetett báró,
Itten csavarogván meg nem hapsolt hígan,
Hogy emésztett volna gém módjára vígan?
  Óh, miért vagy akkoron a sas el nem kapott,
  Mikoron pásztorom a pázsitra csapott?
Vagy lélek gégémre ment volna szem, vajha,
Hogy ne piszkolhatna most egy piszkos szajha.
  Asszony, tekinthetnéd most fő születésemet,
  S szaporításbeli derék érdememet.
Kettőztetett halál csak el is gondolni,
Hogy ez candra által fog vérem omolni.
  Fejedelmi lúdtól vettem eredetem,
  Cifrán font kosárban történt kikeletem.
Mert én annak vagyok késő unokája
Amint bizonyítja nemünk krónikája,
  Mellyet legelőször Róma városában
  Fel s alá hordoztak pompás taligában.
Azért hogy Manliust álmában felverte
Mikor már a kakas várát majd elnyerte.
  Tollatlan kétlábúk; miért üldöztök minket?
  Nem tekintik ennyi jótéteményinket:
Ha pelyhet nem adnánk, dunyhátok sem volna.
Mi pennáink nélkül ki s mivel másolna?
  Nékünk hálálhatja az író kenyerét,
  Mikor firkálásért pénz üti tenyerét.
Sok szegény legénynek, hogy nincs csutorája,
Szárnyunkból telik ki pipa szopókája.
  A dáma köszönje gágogók lettének,
  Hogy lágy párnát tölthet fényes ülepének.
A nagy úr egy szálig lenne foga fájó,
Ha nékik tollunkból nem készülne vájó.
  Más madár emberrel ennyit nem közölhet,
  Mégis a lelkes vad minket rághat, ölhet!
Sok atyánkfiába azzal kötnek bele,
Hogy jó mellfájásról a lúdzsír étele.
  De miért kell elveszni néhány bűntelennek
  Méltatlan lettéért egy mértékletlennek?
Fosztással is szoktak bennünket gyötörni,
Szárnyunka, lábunkat játékból eltörni.
  Hányszor kergettetnek ránk huszított ebbel,
  Midőn megpiszkoltak ütéssel vagy sebbel.
Hibáinkat csúfos példabeszédekké
Teszik, s azzal ismét keservesebbekké.
  A lepcsest csúfolják szárnya szegett lúdnak.
  Hát ez nem oka-é, nemzetem bosszúdnak,
Hogy a nyelves  kofák mondatnak gágogni,
S a vén hálálkodók libaként zsibogni?
  A terjedt lábfőket hívják lúdtalpaknak,
  A vékony hosszú nyakat gúnárnyaknak.
Sőt kéntelen nyelvem egy fajtalan szóra,
- Oh,  ne tulajdonítsd bűnül végső óra -
  Sok pajkost hallottam nem kis bosszúsággal,
  Élni ama trágár hasonlatossággal:
Hogy szeretőjöknek a kis portékája
Olyan  - úgy mond -  mint a hizlalt lúdnak mája.
  Az emberi csúfnak hossza s vége nincsen
  Ludak! Példám és szóm okosságra intsen
Mivel tihozzátok az ember goromba,
Azt javaslom végső szempillantásomba:
  Hogy ocsmány óljokban ne raboskodjatok.
  Szálljatok a rétre, hiszen van szárnyatok.
Átkozott, ki fog udvarban maradni,
Olcsóért életet nem okosság adni.
  Sok csak a tojás is, toll is annyi bérért,
  Mikor ingyen lehet, mért kell enni bérért?
Mintegy bujálkodnak kinn a szabadságban,
Vad társink a nád közt laknak bátorságban;
  Hol ti is, kívánom, békével fördjetek,
  S szép tiszta búzával százakig éljetek.
Szaporodhattok ott soká, sok ezerre,
Csak vigyázzatok a puskás emberre.
  Én pedig legalább azt a bosszút teszem,
  Hogy a kukoricát egy szemig megeszem
Azután a tollam úgy össze kell fosni,
Hogy hasznát ne vegyék, bár próbálják mosni.
  Amit begyem bekap, Marcinak testálom,
   Ne essen miatta hiába halálom.
Gá! Pajtásim, jelen van a végső óra,
Látom konyhakéssel jönnek az ajtóra.
------------------------------------------------------------------------------------------------



Alkalmaztatás
Barátom, így piszkol ma egy lúd titeket,
Hát engeditek-e tisztes neveteket?
  Ha így merne Mihály napján dúlni - fúlni,
  Majd megmutatnám én, hogy kell megbosszulni!
Ölesd a gaz párát azért is párjával,
Hadd süljön, hadd főljön, hozass bort dézsával!
  Hogy én is részt vévén vagy egyik szárnyában
  Háládatos gyomrom kopoltyúcskájában 
Víz helyett a gúnár bortóban tapsoljon,
S azok helyett neked Vivátot gágogjon.

2016. október 25., kedd

Szent Hilarius és Szent Márton

Amikor Márton elhagyta a katonaságot, először Hilariust, Pictávium (Poitiers) püspökét kereste fel. Az, hogy ez pontosan melyik évben történt, bizonytalan. Talán 352-ben, esetleg 353-ban. Hilarius 315 körül született, gyakorlatilag egyidős volt Mártonnal. 350-ben, amikor Poitiers püspökévé választották, Gallia keresztényei között már ismert embernek számított. Életrajza szerint családos emberként keresztelkedett meg. Nem csak püspökként volt ismert, hanem a "teológia kérdéseivel foglalkozó szakíróként" és költőként is. Nagyon sokat írt, műveiből sok fenn is maradt. A róla szóló irodalom mellett ezek az írások dokumentálják, hitelesítik életpályáját. Munkái között vannak személyes vonatkozásúak is, ilyenek pl. a lányához, Abrahoz írt episztolák.
Ha arra keressük a választ, hogy Márton hány évet töltött katonaként - akkor az előbbi adatokból az következik, hogy nagyjából húszat. Vannak életrajzok, amelyek  Márton katonaidejét ennél jóval  rövidebbnek gondolják. Hilarius élettörténetének eseményei azonban jól datálhatók. Ha Márton 316-ban született, akkor 332 körül lett katona - így minimum 18, de inkább 20 évet kellett katonaként eltöltenie, hogy Hilarius-szal, mint Poitiers püspökével találkozhasson.
Márton Hilariusnak, a tudós püspöknek a tanítványa lett. Amikor a mestert az ariánusokkal való küzdelem idején  Phrügiába száműzték, ő is elhagyta Galliát. A távollét két - három évig tarthatott.
Mit csinált ez idő alatt?  Hazament szüleihez, megtérítette édesanyját. Milánóban az arianizmus híveivel vitázott, akik kiűzték a városból. Végül Gallinaria szigetén élt remeteként.  Amikor 360-ban hírét hallotta, hogy Hilarius exodusa véget ért, ő is visszatért Galliába.

Szent Hilarius 367-ben halt meg. 1851-ben IX. Pius pápa "egyháztanítóak" nyilvánította. Szentként való tisztelete elsősorban Franciaország területén terjedt el. Ott több száz olyan templom van, amelyet neki szenteltek. Magyarországon a hajmáskéri templomban templomban találkozhatunk ábrázolásával.

Mint író hatással volt a XVII - XVIII. századi magyar protestáns irodalomra is. 1650-ben Pankotai Ferenc nagyszalontai prédikátor írt és adott ki egy könyvet, amelynek címe S. Hilarius. A Bod Péter református lelkész által írt Szent Hilarius 1760-ban jelent meg először. Egyik esetben sem Hilarius életrajzáról van szó, még csak nem is fordításról. E művek a "szent püspök nevére", azaz tiszteletére íródtak, Hilarius élettörténetét csak nagyon röviden ismertetik.
"SZENT HILÁRIUS a negyedik száz/ad/ban, Galliának Piktávium nevű városában született, 's ugyanoda való Püspök is volt. Követte Ifjúságában az Pogány filozófusoknak vélekedéseiket, és tartatott az tanult Bölcsek közül. Mondotta is őtet Hieronymus  ....., az ékessen szólás sebessen folyó Rhodanus vízének, De annak utánna Keresztyén vallásra térvén, Feleségével és Apra nevű lányával együtt meg-keresztelkedett és a Keresztyéni Szent Tudományban valóban buzogván a Papi hivatalra állíttatott és nem sokára Püspökké tétetett .... ... nevezték a Keresztyének .... a Vallás erős Kőfalának" (Bod Péter)

Szent Hilarius és Szent Márton szobra a hajmáskéri templomban

Szent Hilarius (Hajmáskér, Szentháromság templom)

2016. augusztus 16., kedd

Vita Martini (II.) - Szent Márton gyermekkora

Az életrajzok és legendák Márton gyermekkorát két településhez, Sabáriához (Szombathely) és Ticinumhoz (Pavia) kapcsolják. Arra vonatkozóan, hogy hány éves koráig élt Márton Sabáriában, nincs adat. Sulpicius Severus szavai   ("Ticinumban nevelkedett"), arra utalnak, hogy szülővárosát még kiskorában elhagyta, nevelkedése, eszmélése Ticinumhoz kapcsolódik.
Gyakorlatilag ugyanez szerepel a Legenda aurea-ban is:
"Szent Márton Pannoniában, Sabaria városában született, de Itáliában, Paviában nevelkedett."
 A "Vita" későbbi változatai még Sulpicius Severusnál is szűkszavúbbak. Tours-i Szent Gergely például a származás helyének (Sabaria)  megemlítése után átugorja a gyerekkort, nála a következő helyszín már Gallia.
A középkori legendák említenek egy Márton gyermekkorához kapcsolódó olyan eseményt is, amely az első életrajzokban még nem szerepel. Ez Márton hittanulónak jelentkezése, a gyermek Márton találkozása a keresztényéggel:
"..... amikor tizenkét éves lett, szülei akarata ellenére a templomba szökött és kérte, hogy vegyék fel a hittanulók közé." (Legenda aurea)
Ugyanerre utalnak Kájoni János Cantionale catholicumának (De Sancto Martino) sorai is:
"Midön tiz esztendöt el-töltött vólna:
A' pogányságnak ö ellene-monda."
Illyés András olasz szerzők művei  alapján állította össze a "Keresztyéni életnek példája avagy tüköre" c. életrajzgyűjteményt.  A Szent Márton püspökről szóló fejezet forrása Giovanni Pietro Maffei (Maffeus Péter) olasz jezsuita 1595-ben megjelent műve (Vita di tredici confessori di Christo - Krisztus tizenhárom hitvallójának élete.) A gyermek Szent Mártonról nála szerepel a legtöbb információ. Az alábbi idézet az 1735-ös kiadásból való:
"Márton tíz esztendős lévén a Szentegyházba méne, Attya akarattya ellen és kéré, hogy béiratassék neve neve azoknak könyvébe, kik Keresztyénekké akartanak lenni. Azután isteni szolgálatnak dolgaiban foglalá magát, semmi egyebet nem kívánt, hanem az Istennek tetszeni mindenkor az Isten szolgáival nyájaskodván a Szentegyházban. Ottan írást tanólván, és jó erkölcsöket a pusztába akara menni, hogy magánvaló életet visellyen."


Kontuly Béla Márton életét bemutató falképének részlete. Háttérben a gyermek Márton hittanulóként egy templom előtt (1941)





2016. augusztus 5., péntek

Vita Martini (I.) - Szent Márton születése

Hol született Szent Márton?

Sulpicius Severus, aki Szent Mártont személyesen is ismerte, azt írja, hogy Márton Pannóniában, Sabaria városában született.
Petricordiai Paulinus életrajza néhány évtizeddel később, az V.század közepén készült. Az általa írt életrajz-változatban a szülőváros neve nem szerepel, csak annyit közöl, hogy Márton Pannóniából származik.
Venantius Fortunatus (VI. század második fele) Szent Mártonról írt eposza szerint, Márton szülőhelye a fényes Sabaria, Pannóniában.
Tours-i Szent Gergely (VI. század második fele) Márton csodáiról írt könyve  is a pannóniai Sabaria városát említi Márton származási helyeként

Sabaria szerepel Márton születési (származási) helyeként a Legenda Aurea-ban (XIII. század), illetve annak különféle változataiban.

Vita a későbbiekben nem arról alakult ki, hogy Sabariában született-e Márton, hanem arról, hogy a város, melyik mai településsel azonosítható. Tóth Endre és mások kutatásainak eredményeként a kérdés mára tisztázódott - a helyszín kizárólag a mai Szombathely lehet. Ezzel együtt Márton kultuszának része a pannonhalmi születéshez kapcsolódó helyi hagyomány is. Ez a legenda alkalmanként irodalmi művekbe is "átszivárog". Így például a pannonhalmi környezetet (fellegvár, Pándzsa-patak, stb.) írja le Márton szülőhelyeként Wilhelm Hünermann is, akinek Bátorság és irgalom c. regénye 2014-ben jelent meg Szombathelyen.

Szent Mártont Kájoni János 1676-ban Csíksomlyón megjelent énekeskönyve, a Cantionale catholicum nevezi meg először  először szombathelyiként, illetve magyarországiként.
"Szent Márton születék Magyarországban:
Szombathelyen, pogányság vakságában."

Szombathelyen több évszázados múltja van annak a helyi hagyománynak, amely szerint Márton szülőháza a domonkos templom északi oldalkápolnájának helyén állt. A születés itteni helyére utal a valószínűleg a XVIII. században készült felirat is: "HIC NATUS EST S MARTINUS" - Itt született Szent Márton.

Mikor született Szent Márton?

Ha megnézzük a Márton szóló irodalmat ("rákeresünk az interneten"), akkor 90 százalékban a következő két adatot találjuk: 316, illetve 316/317.  Mi Szombathelyen 2016-ot tekintjük jubileumi Szent Márton évnek, de vannak olyan települések is, ahol két évre (2016 - 2017) osztották szét az ünnep eseményeit. Viszonylag sokszor találkozunk a 336-os születési évvel és elvétve előfordulnak  más évszámok is. 1700 év távlatából a fenti "eltérések" nem tűnnek jelentősnek, a szent tiszteletét pedig gyakorlatilag nem is befolyásolják.
Sulpicius Severus életrajzában nem szerepelnek évszámok. A szent születésének évére az életéhez kapcsolódó azonosítható történelmi eseményekből és a kortársakra vonatkozó adatokból lehet következtetni. Ezek az adatok nem mindig egyértelműek.
A születés évével kapcsolatos dilemmákról lásd Karl Kaus tanulmányát: Das Geburtjahr des Heiligen Martin von Tours, Konflikt zwischen Glaube und Wissenschaft?

Márton családja

Az életrajzok és legendák Márton családjával kapcsolatban a következőket közlik:
- szülei jómódúak voltak,
- apja katonai tribunus volt
- anyja később kereszténnyé lett, de apja megmaradt pogánynak
- szülei nevét nem ismerjük (a XX - XXI. századi irodalmi feldolgozásokban megjelenő nevek a fantázia szüleményei)
- Sem Sulpicius Severus, sem az általa írt életrajz későbbi átdolgozói nem írnak arról, hogy Mártonnak voltak-e testvérei. Szent Márton nővérének alakja egy másik szentnek, Patriknak a legendájában tűnik fel. A legenda szerint Patrik Márton nővérének unokája volt.

Márton születése a képzőművészetben

Nagyon kevés olyan alkotással találkozunk, amely ehhez a témához kapcsolódik. Néhány közülük:

 Szent Márton születése - York (Anglia) katedrálisának üvegablaka (XIV. század)

Márton születése - Biscarosse (Franciaország) templomának üvegablaka (Louis-Victor Gesta, 1874)

Szent Márton születése - oltárterítő, Szombathely (Varga Bernadett, 2005)

Szent Márton születése, Szombathely Szent Márton Látogatóközpont (Masszi Ferenc, 2005)